A legnagyobb tévedés, és az összes többi eltévelyedés igazi oka, ha az egyén azt képzeli, hogy létezhet, élhet és gondolkodhat és cselekedhet önmagáért, és ha valaki azt hiszi, hogy ő maga, ez a meghatározott személy a gondolkodó a gondolkodásban, holott ő csupán az egyetlen gondolata az általános és szükségszerű gondolkodásnak. Ha úgy látszana, hogy ez az állítás paradox, az nem meglepő számomra, ez csak azért lehet, mert a jelenlegi korról a jelenlegi kornak beszélünk, és a jelenlegi kor alapvető jellegzetessége éppen az, hogy ha megmondják neki ezt a tételt, fölöttébb hihetetlennek találja. Vitatni semmilyen más alapról nem lehet, mint a személyes önérzet alapjáról, és ennek létezését, mint a tudat tényének létezését semmi esetre sem tagadjuk, ugyanúgy érezzük magunkban, mint bárki más. Csakhogy határozottan tagadjuk ennek az érzésnek az érvényességét ott, ahol igazságról és voltaképpeni egzisztenciáról van szó. (...) A nem (die Gattung) - az egyetlen, amely valóban létezik - e kor számára üres elvonatkoztatássá változik, amely csak egy egyén mesterségesen alkotott fogalma lehet: e kor számára nincs másféle egész, mint részekből összerakott, számára nincs befejezett, organikus egész, és ilyet el sem tud gondolni."
Fichte, A jelenlegi kor alapvonásai, 1801
.. ezt az individuális és személyes életet, amely az ilyen kor számára egyedül marad meg, az önfenntartás és a boldogság ösztöne határozza meg, de a természet ennél az ösztönnél tovább nem megy az emberben. A természet az állatnak önfenntartása és jóléte eszközéül még egy különös ösztönt is adott, az embert viszont e tekintetben csaknem üres kézzel bocsátotta el, és ezzel kapcsolatban az értelmére és a tapasztalatára utalta. Az észnek ez a fajtája, a fogalmaknak ez a készlete, nevezetesen a létezés és boldogulás gyakorlati készségének az általános kortudatban benne lévő eredményei, ez az, amit a harmadik (jelenlegi) kor készen talál, az értelemnek ez a fajtája lesz a józan emberi értelem, amely fáradság és munka nélkül, atyai örökségként osztályrészül jut neki, éppúgy vele születik, mint éhsége és szomjúsága, s amelyet minden létezés és érvényesség biztos mértéke gyanánt alkalmaz.
Világos, hogy a kor felállított premisszája - amit nem fogok fel, az nincs - rögtön maga után vonja a következő elvet: egyáltalán nem fogok fel mást, mint ami személyes létezésemre és boldogságomra vonatkozik, ezért nem is létezik más, és voltaképpen az egész világ csak azért van, hogy én létezhessek és boldog lehessek. Amivel kapcsolatban nem fogom fel, hogyan vonatkozik erre a célra, az nincs és nem is érint engem.
.. azt fogja állítani, hogy minden ember, aki valaha is élt vagy él, így gondolkodott és cselekedett, és hogy az emberben nincs más hajtóerő, mint az önzés ösztöne, és azokon, akik valami mást is feltételeznek benne, sajnálkozik majd, mint szegény bolondokon, akik még nem ismerik a világot, és az embereket."
