Ezt Bolá írta a Mandiner fórumán, tetszik, idemásolom:
A neoliberális felfogás szerint a pénzügyi krízis azért alakult ki, mert az egyes kormányok „fegyelmezetlenek” voltak, és nem tartották be a maastrichti kritériumokat. Valójában a költségvetési hiányoknak nincs sok közük az eurózónában és általában az unión belüli egyensúlytalanságok kialakulásához. Görögország kivételével az eladósodott országok hiánya kisebb volt, vagy alig haladta meg az előírt három százalékot. Mindebből következik, hogy az adósságok nem azért alakultak ki, mert az egyes kormányok felelőtlenül költekeztek, az okokat másutt kell keresnünk. Az egyes tagországok eltérő versenyképessége súlyos egyensúlytalanságok kialakulásához vezetett. Míg a német fizetési mérlegben nagymértékű az aktívum, addig az új tagállamok, a dél-európai országok és Írország fizetési mérlegében nagymértékű hiány alakult ki. A fizetésimérleg-hiányok és spekulációs pénzmozgások következtében Írországnak, a dél-európai tagállamoknak és az új tagállamok többségének külső adóssága rakétagyorsasággal növekedett, amit egyre kedvezőtlenebb kamatfeltételekkel tudtak csak refinanszírozni.
Amikor azután a pénzügyi spekulációk következtében ez a refinanszírozás már lehetetlenné vált, és az egyes országok csődbe mentek volna, az unió gyors segélyekkel a veszélyeztetett országokat (elsőként Magyarországot 2008 októberében) sorra kimentette. A csődöt ugyanis az EU vezetése az unió és az euró presztízse miatt nem engedhette meg. Emellett a hitelezők német, francia és angol bankok voltak, így a sebtében összehozott pénzügyi alappal az unió fejlett országai tulajdonképpen saját felelőtlenül hitelező és spekuláló bankjaikat mentették meg az esetleges csődtől az eladósodott országok számlájára.
Egész pontosan nem a pénz birtoklásával, hanem a pénz kamatra történő átengedésével lehet még több pénzt keresni, ahogy a kapitalizmus alapképlet mutatja is: pénz – áru – több pénz. Mert a pénz, amelyet nap mint nap használunk, kétféle, egymásnak ellentmondó célt szolgál: egyrészt csereeszköz, a munkamegosztás feltétele, így minden civilizáció alapja; másrészt felhalmozható dolog, s e minőségében akár akadályozhatja is a cserekereskedelmet, azáltal, hogy a birtoklója nem engedi át használatra másnak. Egy zsák alma, ha nem veszik meg, előbb-utóbb elrohad, a pénz azonban, amelyért megvennék, megőrzi eredeti értékét akkor is, ha tulajdonosánál marad. Mivel a pénz értékálló és mindenre használható "joker", kamatot lehet kérni érte. Birtokosa úgy szedhet kamatot, hogy a kisujját sem kell megmozdítania.
Pedig ahogy az aszfaltozott út, amelyet a közösség épít az árucsere megkönnyítésére, az áru fizikai útja az eladótól a vevőig, úgy a pénz, amelyet szintúgy a közösség állít elő az árucsere megkönnyítésére, az áru „gazdasági útja” az árucserének. De az aszfaltozott úton senki sem állít föl sorompót azzal, hogy vámot szedjen az azon áthaladóktól, vagyis hogy átengedje másnak az utat használatra (ha ilyet tenne, a közösség, egész pontosan az erre fenntartott szerve, a rendőrség, azonnal lecsapna rá), addig a pénznél ez teljesen megszokott, hogy csak vám, kamat, járadék fejében engedje át másnak használatra. Tehát a rendszer hibájának oka az aranyból eredő kamatozó pénzünk.
