gondolatok

Die Substanz der Stille

  http://mindentudas.hu/eloadasok/partnerek/item/3016-v%C3%A1ls%C3%A1g-vil%C3%A1g-v%C3%A1ls%C3%A1g.html

"Ebben, ahogy az anyanyelvetekkel bántok, mutatkozhat meg az, mily magasra vagy mily kevésre becsülitek a művészetet, mennyire rokon nektek a művészet. Ha magatoktól nem juttok el odáig, hogy a zsurnalisztikai megszokásaink bizonyos szavai és fordulatai nyomán ne érezzetek fizikai undort, akkor adjátok csak fel műveltségre való törekvéseteket: mert itt, közvetlen közeletekben, minden pillanatban, mikor beszéltek vagy írtok, van egy próbakövetek arra, mily nehéz, mily roppant nagy most a művelt emberek feladata, s mily valószínűtlennek kell lennie, hogy sokan tegyenek szert közületek igazi műveltségre."

Vö Babits: az iskola feladata, hogy megtanítsa a gyereket gondolkozni és beszélni.

A legnagyobb tévedés, és az összes többi eltévelyedés igazi oka, ha az egyén azt képzeli, hogy létezhet, élhet és gondolkodhat és cselekedhet önmagáért, és ha valaki azt hiszi, hogy ő maga, ez a meghatározott személy a gondolkodó a gondolkodásban, holott ő csupán az egyetlen gondolata az általános és szükségszerű gondolkodásnak. Ha úgy látszana, hogy ez az állítás paradox, az nem meglepő számomra, ez csak azért lehet, mert a jelenlegi korról a jelenlegi kornak beszélünk, és a jelenlegi kor alapvető jellegzetessége éppen az, hogy ha megmondják neki ezt a tételt, fölöttébb hihetetlennek találja. Vitatni semmilyen más alapról nem lehet, mint a személyes önérzet alapjáról, és ennek létezését, mint a tudat tényének létezését semmi esetre sem tagadjuk, ugyanúgy érezzük magunkban, mint bárki más. Csakhogy határozottan tagadjuk ennek az érzésnek az érvényességét ott, ahol igazságról és voltaképpeni egzisztenciáról van szó. (...) A nem (die Gattung) - az egyetlen, amely valóban létezik - e kor számára üres elvonatkoztatássá változik, amely csak egy egyén mesterségesen alkotott fogalma lehet: e kor számára nincs másféle egész, mint részekből összerakott, számára nincs befejezett, organikus egész, és ilyet el sem tud gondolni."
Fichte, A jelenlegi kor alapvonásai, 1801

.. ezt az individuális és személyes életet, amely az ilyen kor számára egyedül marad meg, az önfenntartás és a boldogság ösztöne határozza meg, de a természet ennél az ösztönnél tovább nem megy az emberben. A természet az állatnak önfenntartása és jóléte eszközéül még egy különös ösztönt is adott, az embert viszont e tekintetben csaknem üres kézzel bocsátotta el, és ezzel kapcsolatban az értelmére és a tapasztalatára utalta. Az észnek ez a fajtája, a fogalmaknak ez a készlete, nevezetesen a létezés és boldogulás gyakorlati készségének az általános kortudatban benne lévő eredményei, ez az, amit a harmadik (jelenlegi) kor készen talál, az értelemnek ez a fajtája lesz a józan emberi értelem, amely fáradság és munka nélkül, atyai örökségként osztályrészül jut neki, éppúgy vele születik, mint éhsége és szomjúsága, s amelyet minden létezés és érvényesség biztos mértéke gyanánt alkalmaz.
Világos, hogy a kor felállított premisszája - amit nem fogok fel, az nincs - rögtön maga után vonja a következő elvet: egyáltalán nem fogok fel mást, mint ami személyes létezésemre és boldogságomra vonatkozik, ezért nem is létezik más, és voltaképpen az egész világ csak azért van, hogy én létezhessek és boldog lehessek. Amivel kapcsolatban nem fogom fel, hogyan vonatkozik erre a célra, az nincs és nem is érint engem.
.. azt fogja állítani, hogy minden ember, aki valaha is élt vagy él, így gondolkodott és cselekedett, és hogy az emberben nincs más hajtóerő, mint az önzés ösztöne, és azokon, akik valami mást is feltételeznek benne, sajnálkozik majd, mint szegény bolondokon, akik még nem ismerik a világot, és az embereket."

Ezt Bolá írta a Mandiner fórumán, tetszik, idemásolom:

A neoliberális felfogás szerint a pénzügyi krízis azért alakult ki, mert az egyes kormányok „fegyelmezetlenek” voltak, és nem tartották be a maastrichti kritériumokat. Valójában a költségvetési hiányoknak nincs sok közük az eurózónában és általában az unión belüli egyensúlytalanságok kialakulásához. Görögország kivételével az eladósodott országok hiánya kisebb volt, vagy alig haladta meg az előírt három százalékot. Mindebből következik, hogy az adósságok nem azért alakultak ki, mert az egyes kormányok felelőtlenül költekeztek, az okokat másutt kell keresnünk. Az egyes tagországok eltérő versenyképessége súlyos egyensúlytalanságok kialakulásához vezetett. Míg a német fizetési mérlegben nagymértékű az aktívum, addig az új tagállamok, a dél-európai országok és Írország fizetési mérlegében nagymértékű hiány alakult ki. A fizetésimérleg-hiányok és spekulációs pénzmozgások következtében Írországnak, a dél-európai tagállamoknak és az új tagállamok többségének külső adóssága rakétagyorsasággal növekedett, amit egyre kedvezőtlenebb kamatfeltételekkel tudtak csak refinanszírozni.
Amikor azután a pénzügyi spekulációk következtében ez a refinanszírozás már lehetetlenné vált, és az egyes országok csődbe mentek volna, az unió gyors segélyekkel a veszélyeztetett országokat (elsőként Magyarországot 2008 októberében) sorra kimentette. A csődöt ugyanis az EU vezetése az unió és az euró presztízse miatt nem engedhette meg. Emellett a hitelezők német, francia és angol bankok voltak, így a sebtében összehozott pénzügyi alappal az unió fejlett országai tulajdonképpen saját felelőtlenül hitelező és spekuláló bankjaikat mentették meg az esetleges csődtől az eladósodott országok számlájára.

Egész pontosan nem a pénz birtoklásával, hanem a pénz kamatra történő átengedésével lehet még több pénzt keresni, ahogy a kapitalizmus alapképlet mutatja is: pénz – áru – több pénz. Mert a pénz, amelyet nap mint nap használunk, kétféle, egymásnak ellentmondó célt szolgál: egyrészt csereeszköz, a munkamegosztás feltétele, így minden civilizáció alapja; másrészt felhalmozható dolog, s e minőségében akár akadályozhatja is a cserekereskedelmet, azáltal, hogy a birtoklója nem engedi át használatra másnak. Egy zsák alma, ha nem veszik meg, előbb-utóbb elrohad, a pénz azonban, amelyért megvennék, megőrzi eredeti értékét akkor is, ha tulajdonosánál marad. Mivel a pénz értékálló és mindenre használható "joker", kamatot lehet kérni érte. Birtokosa úgy szedhet kamatot, hogy a kisujját sem kell megmozdítania.

Pedig ahogy az aszfaltozott út, amelyet a közösség épít az árucsere megkönnyítésére, az áru fizikai útja az eladótól a vevőig, úgy a pénz, amelyet szintúgy a közösség állít elő az árucsere megkönnyítésére, az áru „gazdasági útja” az árucserének. De az aszfaltozott úton senki sem állít föl sorompót azzal, hogy vámot szedjen az azon áthaladóktól, vagyis hogy átengedje másnak az utat használatra (ha ilyet tenne, a közösség, egész pontosan az erre fenntartott szerve, a rendőrség, azonnal lecsapna rá), addig a pénznél ez teljesen megszokott, hogy csak vám, kamat, járadék fejében engedje át másnak használatra. Tehát a rendszer hibájának oka az aranyból eredő kamatozó pénzünk.

Néha elhangzik dícséretként: "ő igazi EMBER". Ezek szerint az, ami általában vagyunk, még nem egészen emberi lét, csak a lehetősége. Néhány "szerencsés" közelebb lehet az emberléthez, mint a többiek. Mitől függ ez vajon? Erényektől? Hogyan fejleszthetők az erények? (nagylelkűség, egyenesség, udvariasság) Van ezekről szó mostanában?

Zarathustra bölcsessége nem a modern műveltek szája íze szerint való. Ők minden embert egyenlővé tennének. Ha mindenkinek egy a célja, mondják, akkor lesz elégedettség és boldogság a földön. Az ember tartsa vissza -követelik- különös személyéből fakadó kívánságait, és csak az általánost, a közös boldogságot szolgálja. Béke és nyugalom uralkodik akkor majd a földön. Ha mindenkinek ugyanazok az igényei, akkor senki sem zavarja a másik köreit. Ne saját magát és egyéni céljait tartsa szem előtt az egyes ember, hanem a már meghatározott sablonok szerint kell élnie mindenkinek. Tűnjék el minden különálló élet, és váljon mindenki a közös világrend részévé. "Egy a nyáj, és sehol a pásztor! Mind ugyanazt akarják, mindenki egyenlő: aki másképp érez, önként a bolondokházába vonul.
'Egykoron bolond volt az egész világ.' - mondják a legkifinomultabbak, és vaksin pislognak.
Megokosodtak, tudnak mindent, ami csak történt: se vége, se hossza így a csúfolkodásnak. Olykor hajba kapnak ugyan, de hamar megbékélnek - nehogy elrontsák a gyomrukat."
Zarathustra túl sokáig volt remete, semhogy meghódoljon ilyen böcsesség előtt. Hallotta a sajátos hangokat, melyek a személyiség bensejéből hangzanak fel akkor, ha az ember elvonul a piactér lármájától, ahol az egyik hangoskodó csak a másik szavait ismétli. És szeretné az emberek fülébe kiáltani: hallgassatok a hangokra, amik mindenkinek saját bensőjében csendülnek fel. Mert csak ezek a természetesek, csak ezek mondják meg mindenkinek, mire képes. Az élet, a teljes, gazdag élet ellensége az, aki nem figyel ezekre a hangokra, és csak az emberek közös kiáltozását hallja meg. Minden ember egyenlőségének barátaihoz Zarathustra nem beszélne. Csak félreértenék. Mert azt hinnék, hogy az embert felülmúló ember egy ideális minta, amihez mindannyiuknak hasonlóvá kell válniuk. De Zarathustra nem kíván előírásokat adni az embereknek arról, milyenek legyenek. Mindenkit saját magára akar utalni, így szólva: hagyatkozz saját magadra, csak magadat kövesd, magad tedd az erény, bölcsesség és megismerés fölé. Akik magukat keresik, azokhoz beszél Zarathustra: nem egy tömeghez, aki közös célt kíván, hanem olyan útitársakhoz, akik hozzá hasonlóan saját útjukon járnak. Ők egyedül értik meg, mert tudják, hogy nem azt akarja mondani: lássátok: itt az embert felülmúló ember, váljatok olyanná, amilyen ő, hanem: lássátok, magamat kerestem, így magam vagyok olyan, mint amit tanítok nektek: menjetek hát, és keressetek így ti is, akkor eljuttok az embert felülmúló emberhez.
"Az egymagukra és másodmagukra maradt remetékhez szól majd dalom: és akinek még van füle a hallatlanra, annak szívét akarja boldogságom elnehezíteni."

Két állat kíséri Zarathustrát: a kígyó, a legokosabb, és a sas, a legbüszkébb. Ösztöneinek szimbólumai ők. Az okosságot azért becsüli Zarathustra, mert megtanítja az embert, hogyan találja meg az igazság rejtett ösvényeit: megtanítja neki, mire van szüksége az élethez. A büszkeséget is szereti Zarathustra, mert a büszkeség előhívja az ember önbecsülését, amivel oda jut, hogy önmagát tekintse létezése értelmének és céljának. Aki büszke, nem emeli bölcsességét, erényét saját maga fölé. A büszkeség óvja meg az embert attól, hogy elfelejtse magát "magasabb, szent célok" érdekében. Büszkeségénél inkább veszítené el Zarathustra okosságát. Mert a bölcsesség, amit nem kísér a büszkeség, nem tűnik emberinek. Aki büszkeség és önbecsülés híján van, azt hiszi, okossága égi ajándék. Így szól: az ember kapu, és csak annyi a bölcsessége, amennyit a menny ajándékba szán neki.
"Ha pedig okosságom megválik tőlem egyszer -ó, hisz oly könnyen tovaszáll!- balgaságom röptét kísérje majd büszkeségem tovább!"

részlet R. Steiner: Nietzsche, aki harcolt a kora ellen c. könyvéből

Egyik kedves filozófiatanárom, Fehér M. István előadására leltem a neten.

http://eper.elte.hu/mp3/ea/marxesfilozofia.mp3

Annyit hozzátennék az érdekes előadáshoz, hogy azért a német idealisták már Marx előtt is foglalkoztak gazdasági témákkal, lásd Ficthe: Der geschlossene Handelsstaat.